Heni, a közösségépítő, avagy élet a korlátok ellenére | Interjú Domokos Henriettel

2019.04.29

Domokos Henriett munkája, személye nélkülözhetetlen része a hétköznapjainknak. Ő kezeli az ÉN IS VAGYOK! Egyesület közösségi oldalait, küldi ki a hírleveleinket, mindig vannak ötletei a programok terén. Az egyesület programjain mindig nagy örömmel és lelkesedéssel vesz részt. 

A békéscsabai lány születése óta mozgássérült, kiskorától kezdve több műtéten esett át, mozgássérülése vázizom gyengeségből ered. Közlekedéshez elektromos kerekesszéket használ a lakásban és az utcán egyaránt.  

A 29 éves lány közösségépítő munkája, lelkesedése azonban nem ismer fizikai korlátokat. 


Zana Anita: Hogyan emlékszel vissza gyerekkorodra?

Domokos Heni: Már óvodában is ép gyerekek közé jártam, majd általános iskolát is ép diákokkal együtt végeztem el, a középiskolát szintén itt, Békéscsabán. Az informatikai középiskolára azért esett a választásom, mert az volt a környéken számomra a leginkább akadálymentes. Azt tudom mondani, hogy amennyire nehéz volt, annyira hozzájárult a jellem fejlődésemhez. Annak is örülök, hogy az informatika felé sodort az élet, pedig ezt a továbbtanulásnál egyáltalán nem így terveztem, és nem hittem volna, hogy ez által találom meg a helyem.

Z. A.: Mikor csatlakoztál az Egyesülethez?

D. H.: Öt évvel ezelőtt Tóth J. Krisztián (korábbi interjúnk Tóth J. Krisztiánnal itt olvasható) keresett meg azzal, hogy Egyesületen belül szervez egy Ifi tagozatot, és örülne, ha csatlakoznék hozzájuk. Erre rögtön igent mondtam, ezzel kezdődött minden. Ekkor önkéntesként kezdtem el szerkeszteni az Ifi tagozat weboldalát, majd közösségi oldalát. 2014-től ebbe a közösségbe megtaláltam önmagam, és úgy érzem kicserélődöttem teljesen.

Z. A.: Úgy tudom egy ideig alkalmazottja is voltál az ÉN IS VAGYOK! Egyesületnek?

D. H.: Az Egyesületünk elnökét, Fehérváry Tündét egy nyári tábor kapcsán ismertem meg, amit sérült gyerekek számára szerveztek. Nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy később a munkatársa lehettem. Életem első munkahelye is az Egyesülethez köthető. Jelenleg önkéntesként az Egyesület közösségi oldalait szerkesztem, a hírlevelek kiküldése is az én feladatom. Emellett tavaly a szilvásváradi kirándulás szervezéséből is kivettem a részem. Az idei év első kirándulását is én szerveztem Gyulára. Igyekszik az Egyesület mindig úgy szervezni a programjait, hogy az mindenki számra könnyen megközelíthető és akadálymentes legyen. A szilvásváradi ebből a szempontból is kiemelendő volt. Úgy gondolom, az emberekkel való munkát komoly önismeret nélkül nem lehet csinálni.

Z. A.: Mik a legmeghatározóbb élményeid?

D. H.: Az első vonatutam is az Egyesülethez köthető, ahogyan az első külföldi utazásom szintén. Ezek mellett pedig még egy bobozást emelnék ki, ami szintén hatalmas élmény volt számomra.

Z. A.: Mit jelent számodra az ÉN IS VAGYOK! Mozgássérült Generációk érdekvédelmi Egyesülete?

D. H.: Elég nehéz szakvakba önteni, mert szinte mindent. Közösséget, amihez jó tartozni, és barátokat, napi szintű elfoglaltságot, amitől hasznosnak érzem magam.

Z. A.: Mit vársz leginkább az Egyesület következő programjai közül?

D. H. A horvátországi nyaralást már nagy izgalommal várom, mert még soha életemben nem fürödtem a tengerben, de nagyon szeretnék egyszer elmenni egy szolnoki kosárlabdameccsre szurkolni a többiekkel.

Z. A.: Milyen további terveid vannak az Egyesületben és az életben?

D. H. : Szeretném tovább folytatni, és jobban bele folyni az egyesület munkájába, de a távolság közbe szól. A végső célom személy szerint az önrendelkező élet. Elkezdtem a velem történtekről blogot írni, jelenleg áttértem a videó naplóra, igaz inkább csak kepékből állnak a kis videók nem, mint komplett vlog legyen belőlük. De szeretem csinálni.

Heni vlogja itt, történetei itt érhetők el.


Zana Anita