Kosár
0
0 Ft
Mindig aktívan! | Interjú Kósa Károllyal
2019.02.11
Az ÉN IS VAGYOK! Mozgássérült Generációk Érdekvédelemi Egyesületének egyik alapítója Kósa Károly mozgássérült könyvtáros, helytörténeti kutató. Nemrégiben vele beszélgettünk.
Zana Anita: Mit érdemes tudni gyerekkorodról?
Kósa Károly: 1956-ban, tíz hónapos koromban megkaptam a rettegett betegséget, a gyermekbénulást, ami megváltoztatta egész életemet. Első 15 évemből összesen kettőt töltöttem kórházban betegségem következtében. Azóta is többször operáltak, több csonttörésem és egyéb betegségem volt. Járógéppel, bottal közlekedem. Hatodikos koromig édesanyám vitt minden nap az iskolába. A szüleim később is mellettem álltak, segítettek utamon.
ZA: Úgy tudom, a sport is fontos szerepet játszott az életedben
.
Kósa Károly a Roll SE színeiben. Hátsó sor negyedik
KK: Igen, gyermekkoromban egy szolnoki mesternek rendszeres elfoglaltsága volt a futballozástól eltörő járógépem hegesztése. Az 1980-as években tagja voltam a Roll SE-nek, a helyi kerekesszékes kosárlabdacsapatnak. Egyszer még nemzetközi mérkőzést is játszottunk. Rövid ideig asztaliteniszeztünk, de részt vettem egyszer úszóversenyen és autós ügyességi versenyen is. Szerettem utazni is. Van egy fényképem, mely kézen állva örökített meg a Szent Anna-tó partján.
ZA: Hogyan kerültél a könyvtár közelébe? Miért fontos számodra a helytörténet?
Kósa Károly feleségével
KK: Közgazdasági szakközépiskolába jártam, ám hamar kiderült, hogy ez távol áll az érdeklődésemtől. Érettségi után egy évvel már a megyei könyvtárban dolgoztam, először adminisztratív munkakörben, de levelező szakon elkezdtem főiskolai tanulmányaimat, s másfél év után könyvtáros lehettem. Ekkor a színház világa érdekelt legjobban, diplomamunkám is a szolnoki Szigligeti Színházról szólt, melyet a Verseghy Könyvtár a Magyar Színházi Intézettel karöltve nyomtatásban is kiadott. Innen már egyenes út vezetett a helytörténet, az elenyésző emlékek feltárása, megőrzése irányába.
Az utóbbiévtizedekben ez volt a munka és (az egyik) szenvedély is számomra. Bibliográfiákat és repertóriumokat készítettem, adatbázisokat építettem, cikkeket írtam, sokat fényképeztem. Saját honlapom mellett több blogot szerkesztek. (Az egyiket felvették Szolnok város értéktárába is.) Egy éve azonban - az egyik kezem részleges bénulása miatt - ezek fejlesztését a minimálisra kellett csökkentenem.
ZA: Szép családdal is büszkélkedhetsz...
KK: A feleségem gimnáziumi tanárnő. Három felnőtt gyermekünk van: a nagyobbik fiunk gépészmérnök, a leányunk informatikus, könyvtáros, a kisebbik fiunk pedig jogász lett. Valóban, nagyon büszke vagyok rájuk.
ZA: Az ÉN IS VAGYOK! Egyesültben is igen aktív szerep vállasz. Ez miért fontos neked?
KK: Az alapítók közé tartozom, s örülök, hogy sikeresen működik az egyesület, mert fontos számomra ez a közösség. Teadélutánjainak szervezője és egyik előadója vagyok, népművelői végzettségemet is "kamatoztatva". Az egészségem fenntartásához pedig nagyban hozzájárulnak az ÉN IS VAGYOK! Egyesület által szervezett programok: a masszázs és gyógytorna, a "fürdőtúrák".
Zana Anita
Barátaival Erdélyben