Fehérváry Tünde

Petz Margó: Az ÉN IS VAGYOK! Mozgássérült Generációk Érdekvédelmi Egyesülete 2012-ben alakult, amelynek alapító elnöke Fehérváry Tünde van velem a vonalban. Jó napot kívánok, üdvözlöm szeretettel!

Fehérváry Tünde: Én is üdvözlöm! Az Egyesületünk alapítását, olyan valós igények szülték, hogy a súlyosan-, halmozottan fogyatékos embereknek a képviseletével vagy velük való foglalkozással nagyon kevesen foglalkoznak. Nagyon kevés ilyen szervezet van, aki ezt a hátrányos helyzetű csoportot igazából képviseli. A súlyosan-, halmozottan fogyatékos emberekkel igen sok gond és probléma van, éppen azért, mert súlyosan fogyatékosak. És itt a megyében nem volt olyan szervezet, ami ezekkel az emberekkel foglalkozott volna. Elsősorban súlyosan fogyatékos gyerekek miatt alapítottuk meg ezt az Egyesületet. Szülők is részt vettek benne és úgy gondoltuk, hogy ennek a csoportnak is kell egy érdekvédelmi szervezet. 30 éve foglalkozok mozgássérült emberekkel, de itt a saját egyesületünkben végre azzal foglalkozhatunk, amivel nagyon szeretnénk.

P.M: De ne hallgassuk el, hogy Tünde érintett! Születésétől kezdve...

F.T: Igen, én így születtem, oxigénhiánnyal. Későn tudtak diagnosztizálni, 7 évesen tanultam meg ülni, 11 évesen tanultam meg járni két bottal. Magántanuló voltam, tehát az általános iskolám alsó osztályait itthon végeztem, mert nem tudtam bejárni az iskolába. Ötödik osztályos koromtól kerültem integrált iskolai közösségbe, nagyon-nagy örömmel mentem iskolába és akkor gyerekek közé kerülhettem. Nagyon szép élményeim voltak az általános iskolás koromból! Két bottal megtanultam járni egy debreceni professzornak köszönhetően és a középiskolámat is úgy végeztem el, hogy két bottal sikerült már akkor mennem. Nagyon nehezen mentem két bottal megmondom őszintén, nehezen, lassan és csúnyán, de azért tudtam menni.

P.M: Mikor került kerekesszékbe?

F.T: 21 évesen férjhez mentem és született két gyermekem, ez mellett én 19 éves koromtól folyamatosan dolgoztam. A háztartás, az anyasággal együtt járó sok feladat - az örömök és a szépségek - mellett bizony olyan feladataim is voltak, mint a főzés, mosás, takarítás, rendrakás és munkába járás. Tehát ezt már 30 éves korom körül nagyon nehezen bírtam két bottal elvégezni. Én akkor gondoltam úgy, hogy sokkal hatékonyabb leszek, sokkal gyorsabban tudok elvégezni bizonyos dolgokat, ha kerekesszékbe ülök és akkor így valóban a két kezem felszabadult, sokkal szabadabb lettem, sokkal többet tudtam megcsinálni, sokkal jobban tudtam elérni dolgokat és eljutni sok helyre. Saját döntés alapján jutottam, vagyis ültem kerekesszékbe, a mai napig feltudok állni, tudok is menni néhány lépést, de a mozgásom természetesen nem olyan jó vagy nem olyan aktív, mint volt, viszont az ízületeim nem fájnak.

P.M: Mit dolgozott előtte, ami előtt az Egyesületet megalapította?

F.T: 19 éves koromban egy cégnél voltam adminisztrátor, egy rendes gazdálkodó cégnél kezdtem el az életemben a munkaviszonyt, ott kezdtem el dolgozni. A gyes után kerültem olyan helyre, ahol már megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztattak. Fiatal éveimben bedolgozó voltam, nagyon-nagyon sokféle bedolgozó munkát csináltam, tehát ilyen díszcsomagolás, papírporzsákot, mint általában annak idején nagyon sok megváltozott munkaképességű mozgássérült fiatal vagy felnőtt ember. 15 évvel ezelőtt kezdtem el a non-profit ügyintéző emelt szintű OKJ-s képzést elvégezni és utána szociális asszisztens végzettségem is lett, valamint Budapesten a MEOSZ-nál végeztem a sorstársi segítő képzést. Ez a három szakma, ami fogyatékos emberekkel és szervezetekkel kapcsolatos. Igazából ekkor, 35 éves korom körül kezdtem ezzel igazán foglalkozni és azóta foglalkozok mozgássérültekkel.

P.M: Ez egy belső igény volt Tünde?

F.T: Igen megmondom őszintén, itt a Jász-Nagykun Szolnok megyei Egyesületben voltam önkéntes. Körülbelül 15-20 évig dolgoztam önkéntesként, emellett a fizetésemet a bedolgozói munkából kaptam. Ezek után gondoltuk úgy sorstársaimmal közösen, hogy egy saját, speciális célcsoportnak alapítunk egy Egyesületet. Ez egy belső igény volt, igazából én azt szerettem volna, hogy nemcsak a személyes tapasztalataim segítsenek, hanem azért legyen mögöttem olyan szakmai tudás is, amivel még hatékonyabb és azért profibb módon tudom művelni ezt a szakmát, úgyhogy most az ősszel augusztus óta révész képzésen is részt vettem Budapesten, a budapesti Önálló Élet Egyesület szervezésében, aminek nagyon-nagyon örülök.

P.M: Mondja az ÉN IS VAGYOK! Egyesület szolnoki központtal, hogyan tudja elérni az érintetteket és mit tud kínálni számukra?

F.T: Itt Jász-Nagykun Szolnok megyében eléggé ismert az Egyesületünk. Mivel én több szervezetnél is dolgoztam személyesen is ismernek bennünket és nagyon sok olyan programban veszünk részt 7 éve, ahol felkérik az Egyesületünket. Az Esély órákra például intézmények, óvodák, iskolák szokták igénybe venni, így ismernek bennünket és különböző foglalkoztatási, fogyatékosügyi kerekasztaloknak vagyunk a tagjai. Ezen kívül nagyon régi ismeretségem van nagyon sok megyei szervezettel, tehát a Szolnok megyén kívüli más szervezetekkel, vezetőivel, tagjaival. A mi tagjaink közül nagyon sokan nem is JNSZ megyeiek egyébként. Az egy harmada a 90 tagnak az ország minden részéből csatlakozott hozzánk, tehát személyes kapcsolatok révén. Nagyon fontos még az internetes kapcsolatunk, valamint a média, tehát a televízió, a rádió, a hírlapok, a folyóiratokba is bekerülünk, rendszeresen benne vagyunk, a honlapunkat viszont több ezren olvassák, Facebook oldalainkat is nagyon sokan látják és nézik és reagálnak rá, tehát megkeresnek az ország szinte minden pontjából bennünket.

P.M: A célcsoport ugye már említette beszélgetésünk elején a mozgássérültek, halmozottan hátrányos helyzetű emberek. Korosztályi megkötés van, vagy esetleg felmenő rendszerben mindenkinek tudnak segíteni?

F.T: Nincsen megkötés, aki érintett az hozzánk fordulhat, mindenféle megkötés nélkül, tehát tagsági viszony nélkül is megkereshet bennünket. Az átlag életkorunk - a tagságot, ha nézzük - olyan 45 év, nem igazán idős. Naponta telefonon, interneten megkeresnek, személyesen bejönnek a telephelyünkre.

P.M: Miben tudnak segíteni Tünde? Mentálisan vagy fizikailag, vagy gyakorlatilag?

F.T: Az elmúlt 6 év alatt három fő irányvonala alakult ki az Egyesületünknek. Az egyik az állandó és rendszeres programok. Ezen kívül az érintetteknek információ nyújtás, tanácsadás, sorstársi, szociális ügyi, teljes körű fogyatékos ügyben tudunk tájékoztatást nyújtani. Mindenféle telefonos, személyes megkeresésre, írásos megkeresésre, lakás akadálymentesítési, gépkocsi szerzési ügyben, minden egyes területen tudunk segítséget nyújtani. Ha mi nem tudjuk, akkor természetesen elszoktuk küldeni, tovább irányítjuk olyan helyre, ahol segítséget tudnak nyújtani egy hozzánk fordulónak, ha nem vagyunk kompetensek valamilyen területen, valamilyen kérdésben. A másik a segédeszköz kölcsönzés. Elég szép segédeszköz parkunk van. Gyermek-állító gépen keresztül, babakocsik, elektromos kerekesszékeken kezdve mindenünk van, és nagyon sokan veszik igénybe. Nem csak a fogyatékosok, hanem olyan is, akik hallottak rólunk, és átmeneti sérültség vagy baleset miatt kerülnek kerekesszékbe vagy szükségük van ilyen eszközre. A másik nagyon fontos területe a működésünknek a rehabilitációs foglalkoztatás. Akkreditált munkáltatók vagyunk már négy éve. Két emberrel kezdtünk. Jelenleg 13 megváltozott munkaképességű dolgozónk van.

P.M: Dejóóó!!

F.T: 4 év alatt nagyon szépen haladtunk. Ami azt jelenti, hogy 13 megváltozott munkaképességű ember nap, mint nap olyan munkát csinál, aminek van értelme, amit szeret és ráadásul nagyon érdekes és változatos. Itt nem lehet unatkozni nálunk és pénzt is keresnek vele, azért az sem mindegy! Azt is tudni kell, hogy ebből a 13 megváltozott munkaképességűből súlyosan fogyatékos 6 fő legalább, nekik a munkába járás segítése is feladat számunkra. A harmadik nagyon nagy területünk a szakmai munkánk. Társadalmi szemléletformálás, szakmai programok, az akadálymentesítési feladatok a városban például folyamatos, önkormányzat folyamatosan kér tőlünk segítséget, tanácsokat, bevonnak az értékelésbe. Például Szolnok Város akadálymentesítésében kikérik a tanácsainkat, tehát ez is egy része a munkánknak. A társadalmi szemléletformálás a másik nagyon fontos része a munkánknak. A szakmai feladataink közül most az idén a sorstársi segítő szülő programot emelném ki a leginkább. Segíteni próbálunk azoknak a szülőknek, akiknek a szülés után vagy szüléskor súlyosan fogyatékos gyermekük született és nem tudnak kihez fordulni. Ehhez van egy csoportunk, egy szülőcsoportunk. Mentálisan is tudunk segíteni, valamint rehabilitációs kezeléseket is tudunk nyújtani a PLUSZ PONT Közösségi Házban: masszírozás, gyógytorna, különböző eszközeink vannak, chi-gép, mágnesterápiás készülékek, masszírozó készülékek.

P.M: Mondja Tünde, honnan ez az elhivatottság, ez a hit, ez az erő, amivel viszi ezt az Egyesületet?

F.T: Igazából gondolkoztam is ezen, hogy mi ad nekem erőt ehhez, mert van családom, tehát teljes életet élek, és ez egy olyan plusz dolog, amit nagyon-nagyon szeretek. Úy gondolom, hogyha valaki rendelkezik egy tapasztalattal, egy tudással, egy ismerettel, az ne tartsa meg magának, hanem segítsen azoknak az embereknek, akik nem rendelkeznek ezzel a tudással, ezzel a tapasztalattal. Azért, hogy megkímélje őket sok-sok kudarctól, sok-sok nehézségtől. Szeretek segíteni és szeretem, ha gyorsan, akadályok nélkül könnyebb lesz valakinek az élete a segítségünk révén.

P.M: Ehhez kívánok még nagyon sok erőt Tündének. Az elmúlt percekben az ÉN IS VAGYOK! Mozgássérült Generációk Érdekvédelmi Egyesület alapító elnökét Fehérváry Tündét hallották. Köszönöm szépen Tünde!

F.T: Nagyon szívesen!

Fehérváry Péter

Petz Margó: Fehérváry Péter van a vonalban, az ÉN IS VAGYOK! Mozgássérült Generációk Érdekvédelmi Egyesület önkéntese. Jó napot kívánok, üdvözlöm Péter!

Fehérváry Péter: Szép napot kívánok!

P.M.: Lehet, hogy a hallgatók már a névből leszűrték, hogy Önnek azért köze van Fehérváry Tündéhez mégpedig...

F.P: Igen a fia vagyok. Alapító tagja is vagyok ennek az Egyesületnek, 2012-ben alapítottuk és a 12 alapító tagból az egyik én vagyok.

P. M.: Miért tartotta fontosnak, hogy az édesanyjával tartson?

F.P: Tetszett-tetszik nekem ez a fajta törekvés, amit megvalósítani kívánunk még a mai napig is ezzel az Egyesülettel és részese szerettem volna lenni.

P.M.: Milyen munkát végez Ön az Egyesületben?

F.P: Kezdetben programszervező, segítő szerepet töltöttem be, de az elmúlt két évben az Egyesület honlapját, logóit, arculatát és minden média megjelenést, szóróanyagokat, kiadványokat én szerkesztem.

P.M.: Kezdetektől köze van a mozgássérültekhez, Önnek ez természetes dolog. De mit lát a nagyvilágban, illetve az Egyesület munkáján keresztül, mi hogyan viszonyulunk Önökhöz?

F.P: Azt tudom erről elmondani, hogy ez évről évre jobb a helyzet, évről évre elfogadóbbak az emberek a mozgássérültekkel kapcsolatban.

P.M.: Járnak olyanok is például a rendezvényükre, akik nem mozgássérültek, mint Ön?

F.P: Természetesen. A mozgássérült tagjainknak a családja is elszokott látogatni, valamint vannak olyan tagjaink, pártoló tagjaink, akik nem mozgássérültek, nincsen közvetlen kapcsolatuk mozgássérült emberekkel, de mégis szeretik a munkánkat és ők támogatnak minket.

P.M.: Olvastam egy nagyon érdekes cikket Önnel, hogy volt egy idő tavaly előtt talán, amikor belekóstolt abba, hogy milyen is kerekesszékkel élni. Hogy volt ez?

P.M.: Milyen volt?

F.P: Mindig úgy gondoltam - ugye édesanyám révén -, hogy ismerem ezt az életet, vagyis bele tudom magam képzelni. Amikor tényleg kerekesszékbe ültem, és tényleg szembesültem azzal, hogy nem léphetek rá a lábamra, akkor jöttem rá, hogy ez bizony sokkal nehezebb és minden sokkal több idő, egy teregetés, egy ágyazás vagy esetleg egy főzés is háromszor-négyszer olyan hosszú és bonyodalmas volt.

P.M.: Péter, ha így visszatekint az elmúlt évekre, akkor az Egyesületi munkájából melyik volt a legszebb történés vagy legszebb pillanat?

F.P: Ennek a munkának minden aspektusa szép, mivel emberekkel, emberekért dolgozunk és a másoknak való segítés az természetesen mindig jó, de mégis nem egy pillanatot, hanem inkább egy hetet emelnék ki: az ÉN IS NYARALOK! Tábort, ami a Balaton parton szokott lenni, ahol 60-70 főt táboroztatunk. Az az egy hét, amit ott nyújtani tudunk a tagjainknak, ez szerintem Egyesületi szempontból az év legszebb része.